A nyári hőség szinte tapintható volt azon a júliusi reggelen, amikor Anna először lépett be a nagyszabású múzeum építkezésének területére. Friss diplomás építészként ez volt az első komoly megbízatása, és a modern, letisztult formavilágú épület tervei azonnal rabul ejtették a képzeletét. A hatalmas üvegfelületek, a légiesnek tűnő terek mind azt sugallták, hogy a belső tartószerkezetek szinte láthatatlanok maradnak. Anna tudta, hogy ennek a látszólagos könnyedségnek a kulcsa a precíz tervezés és a megbízható Födémzsalu technológia.
A múzeum központi eleme egy hatalmas, oszlopok nélküli kiállítótér volt, ahol a fény szabadon áramolhatott. Ennek a térnek a födémjét kellett megépíteniük, és Anna számára ez jelentette a legnagyobb kihívást. A tervek szerint egy monolit vasbeton szerkezet készült volna, amelynek hatalmas súlyát ideiglenesen a Födémzsalu rendszernek kellett megtartania a beton megkötéséig. Anna aprólékosan tanulmányozta a zsaluzatterveket, minden egyes elemet, minden egyes rögzítési pontot ellenőrzött. Tudta, hogy a legkisebb hiba is katasztrófához vezethet.
A zsaluzási munkálatok lassan, de biztosan haladtak. A tapasztalt ácsok precízen illesztették egymáshoz a Födémzsalu elemeket, létrehozva a hatalmas födém negatívját. Anna naponta többször is ellenőrizte a munkát, meggyőződve arról, hogy minden a tervek szerint halad. Érezte a felelősség súlyát a vállán, tudta, hogy az ő aláírása van minden egyes jóváhagyott terven. Az éjszakák gyakran álmatlanul teltek, a fejében a zsaluelemek rajzai forogtak.
A betonozás napja igazi próbatétel volt. A hatalmas betonszivattyú folyamatosan pumpálta a masszát a zsaluzatba, amely lassan megtelt. Anna feszülten figyelte a folyamatot, a mérnökökkel és a művezetőkkel együtt. Mindenki tudta, hogy ez a pillanat a projekt egyik legkritikusabb pontja. A Födémzsalu rendszernek most kellett bizonyítania a teherbírását és a stabilitását. Ahogy a beton elérte a tervezett szintet, Anna egy pillanatra visszatartotta a lélegzetét. A zsaluzat stabilan tartott, semmi rendellenes nem történt.
A beton kötése napokig tartott. Anna türelmetlenül várta, hogy a zsaluzatot elbontsák, és láthatóvá váljon a hatalmas, egységes födém. Amikor végre elérkezett ez a nap, a munkások óvatosan kezdték el a Födémzsalu elemek eltávolítását. Ahogy a zsaluzat egyre jobban eltűnt, egyre világosabbá vált a tökéletesen sima, hatalmas betonfelület. A fény akadálytalanul áradt be a térbe, pontosan úgy, ahogy azt Anna megálmodta.
A múzeum végül elkészült, és az oszlopok nélküli kiállítótér lett az egyik legimpozánsabb része. A látogatók ámulattal sétáltak a hatalmas térben, anélkül hogy tudták volna, milyen mérnöki precizitás és milyen megbízható technológia, mint a Födémzsalu, tette lehetővé ennek a látszólagos könnyedségnek a megvalósulását. Anna büszkén nézte a művészeti alkotásokat a térben, tudva, hogy ő is hozzájárult ennek a láthatatlan, de annál erősebb tartószerkezetnek a létrejöttéhez. A Födémzsalu nem csupán egy ideiglenes tartószerkezet volt számára, hanem egy olyan eszköz, amely lehetővé tette, hogy egy építészeti álom valósággá váljon.